Hársszegi Anita, a Kereskedelmi szakközép pedagógusa 17 napot töltött a gyöngyösi Bugát Pál Kórház Covid-osztályán. A gyöngyösi önkormányzati képviselő, dr. Szén Gabriella saját Facebook-oldalán hozta nyilvánosságra a pedagógus levelét, amelyet most változtatás nélkül közlünk.
„Kedves Gyöngyösiek!
Sok szomorút és bosszankodtatót olvasunk, élünk át nap, mint nap. Szeretném, ha kicsivel nagyobb biztonságban éreznék Önök is magukat itthon, Gyöngyösön, ezért elmesélném a gyöngyösi Bugát Pál Kórház Covid Intenzív, azaz a KAIBO működését páciens szemszögéből.
Statisztikailag is ritka esemény, hogy beszélek, járok, írok és működök. Örömöm és sikerem az osztály életében is siker és öröm. Olyan sokat dolgoznak. Annyira elkeserítő állapotban kerülnek oda betegek. Oly kevés az esély és ők mégis annyira kitartóak. Pedig a siker, az öröm más egészsége felett, a belefektetett energia megtérülése olyan motiváció és boldogsághormon, ami mindenkinek jár.
Nos, miután állapotom intenzív orvosi felügyeletet követelt a Covid fertőzésem során kialakult tüdőgyulladásom következtében, nagyon súlyos állapotban érkeztem az osztályra. Az események gyorsan követték egymást… A covid-pontról egy kedves fiatal férfi vitt az osztályig. Innentől jött a varázslat. Akkor ott természetesnek tűnt, de megmondom őszintén- utólag végiggondolva- ilyen ellátásban én még nem részesültem.
Szóval begördült a szekerem. Mire a lift felvitt, vártak. Nem, nem egy nővér, hanem legalább 6. Nem, nem egy orvos, hanem 2. Az ágyamnál, csendben, készenlétben. A 6 nővérkém azonnal szétkapott. Nem is értettem hogyan, de zacskóban volt 2 percen belül minden ruhám-cipőm-ékszerem és ágyban fekve a nővér határozott, de kedves hangon ismertette, mi történik velem. Mindenki védőfelszerelésben, totálisan egyformák voltak, de az orvos alakja viselkedéséből, hangjából azonnal kitűnt. Nyugalmat árasztott nyugalma, türelme. A legrosszabbra is előkészítve…nem emlékszem, hány ember dolgozott rajtam egyszerre, kb. mind. Számomra talán a legfontosabb volt gyógyulásom szempontjából, hogy biztonságban tudjam magam. Tudjam, hogy mindent megtettem, jelenlegi legjobb tudásom szerint a jobblétemért- megkaptam.
Nos, az első pár nap delírium után, amivel elszámolni nem is igazán tudok állapotom miatt, elmesélem, mit tapasztaltam a maradék 2 hétben, összesen 17 nap alatt.
Az orvosok és a vizit:
Neeeem, nem az a vizit. Ez vizit. Valóban az, nem csak ilyen “áh,hogyvagyunk-köszönömjól-viszontlátásra”….nem.
Eleve minden reggel és este a nővér átad a követő műszaknak! Bejön a kórterembe és összefoglalja a napod! Ott előtted, veled!
Az orvosi vizitek profik. Az orvos átnézni a reggeli labort, minden rubrikát, amit a nővérek nappal vezetnek (folyadékbevitel/folyadékleadás, pulzus, szaturáció, vérnyomás, hőmérséklet, oxigén, széklet, és az égvilágon minden más). Mindent leellenőriz. Mindent. Megkérdezi, hogy érzed magad? Elmondhatod, válaszol és fogod érteni! A mentálhigiénés hozzáállás, érzelmi intelligencia- komolyan mondom, varázsvilág! Figyelnek rád! Intenzív osztály igazán! Non-plus-ultra!
Köszönöm az életem! Nem tudtam aprópénzre váltani. Értitek??????
Amikor kiengedtek, elbúcsúztak tőlem! Mindent ismertettek, mit kell majd csinálnom itthon, mire számítsak, hova kell majd visszamennem, milyen recepteket kapok. Lesz-e valaki, aki patikába megy vagy az esti gyógyszert odaadják?
Kedves Gyöngyösiek! Ilyen orvosaink vannak itt! Némán. Csendben. Dolgoznak. Életeket mentenek. Fáradtak. Beöltöznek, átöltöznek. Esküszöm, az osztályon kevesebb Covid vírus van, mint egy élelmiszerüzletben vagy akár egy folyosón! Még a fertőtlenítős flakon is fertőtlenítve! Belép- fertőtlenít, kilép-fertőtlenít. Mindig.
Nővérkék: Az osztályra épp kb. 25, más osztályokról vegyesen beosztott szakemberek. Nők, akik a konyhában és a munkában is maximumon kell, hogy pörögjenek, mert a legkisebb hiba is életet követelhet. Gyógyszerelés, orvosi terápia követése/betartatása, napi előmenetel, állapot adminisztrálása, kézzel-géppel..betegek gondozása/monitorozása. És itt most megállnék megköszönni nekik mindent, mit értem tettek. Azt, hogy emberi méltatlan és kiszolgáltatott helyzetemben is megőrizhettem méltóságom. Mikor mozdulni sem bírsz, forgatnak-emelnek-gondoznak-mosdatnak, vért vesznek, vércukrot mérnek. Életfunkcióid ellenőrzik, éjjel-nappal. Kiszolgálnak. Etetnek, itatnak, bíztatnak! Mindent megtesznek javulásodért! Kézenfogva kísérnek mosdóba, fürdeni. Ágyaznak, fésülnek…megható igazán… Mindenki kedvesen és megértően. Mindig. Éjjel és nappal is. Szeretem mind! Olyan mértékű hálát érzek irántuk, amit elmondani nem lehet. Megtiszteltetés volt picit megismerni őket.
Köszönöm, drága nővérkéim, hogy figyeltetek rám, nemcsak a testemre, lelkemre is! Köszönöm a boldog-szomorúkat, amiket megosztottatok velem. Mindeneim lettetek! Minden áldott nap szeretettel gondolok rátok örök hálával!
Ennivaló: finom. Ízletes ebéd, kielégítő reggeli és vacsora. Amit ki lehet közétkeztetésből hozni, azt maximálisan hozza.
Tárgyi feltételek: Van gyógyszer. Modern és kényelmes az ágy. Van minden orvosi eszköz, amire nekem volt szükségem. Van lélegeztető elegendő. Jó a hőmérséklet, bár nem tudjátok, de az öltözékükben nem ehetnek-ihatnak, nem mehetnek mosdóba se. És izzadnak. Folyik a hátukon a víz is, érted!
Tisztaság/felszereltség: Takarítónő napjában többször feltöröl, felmos. Biztos lehet benne hibát találni, engem nem érdekelt. Látható tisztaság, 20 liter fertőtlenítő naponta… Mosdó, tusoló szobánként, különálló. Nincs Kludi csap. Nincs pneumatikus és fűtött wc ülőke. Amikor más tisztáz wc-használat után, mert meg kell előbb emeljen, hogy fel tudj állni egyáltalán, számomra valahogy eltörpülnek ezek a dolgok. Tiszta, ami a lényeg. Mosdóban áldom a rehabilitációs széket. A nélkül nem ment volna. Nincs Kludi zuhany. De meleg víz és szék van mindig.
Telve az osztály szeretettel, elhivatottsággal és szaktudással! Bárki odakerül, dőljön hátra és legyen kedves, nyugodt, mert a legjobb helyen érezheti magát: biztonságban!” – olvasható a levélben.
